Nemrég megkérdezte valaki, hogy vajon mennyi fájdalmas sértést, rosszindulatot képes elviselni az,
aki - bár maga is hasonló alapokkal indult el élete hajnalán, hiszen őt is eme faragatlan, és primitív megnyilvánulásokra nevelte a körülötte élők példája – ámde ő mindezt, még idejében maga mögött hagyta? Vajon számít e neki, ha még ma is ítélkeznek felette, dezinformációkat, hazugságokat terjesztenek róla, netán az egyszerű ösztönélet alacsonyrezgésű energiáival próbálják behálózni?
A kérdés nagyon is aktuális, ma a valóságműsorok világában, a parttalan nyilvánosságnak, és szabadosságnak teret adó médiákkal övezve. Hiszen általában a kiforratlan, manipulálható korosztály, vagy embercsoport sodródik az árral, mert számára még vonzó a felszínes, úgynevezett
„korszerű, mai világ”.
Tekintet nélkül arra, hogy netán természetellenes,
emberhez méltatlan, ön és közveszélyes, vagy csak egyszerűen hihetetlenül szánalmas. Sajnos gondolkodás nélkül vetik bele magukat mindenbe.
Visszaérve a barátom kérdésére:
Bizonyára megkeserítené az életét, hogyha Ő maga, még időben nem kezdett volna el tudatosan élni! Vagy, ha nem lépi át önmaga, és környezete ostoba, és kicsinyes árnyékát, ami gátat vethetett volna, személyiségfejlődése minden egyes állomásának megélése, és megértése elé. De a legfontosabb, hogy mindezzel egy időben, fokozatosan ráhangolódott az útkeresők spirituális ösvényének frekvenciáira is, majd – életének súlyos hibái, és megpróbáltatásai után - átértékelte az emberi lét prioritásait, törvényszerűségeit, és tudatosan elindult saját szellemi és spirituális fejlődése felé.
Nos, ezt az évek meghálálták, és sok egyéb mellett önismerettel, kiváló emberismerettel, és helyzetfelismeréssel jutalmazták.
Mostanra már minden, felé irányuló destruktivitást, és manipulatív energiát a helyén tud kezelni.
Hiszen ez csupán költői kérdés volt a barátomtól, önmagára vonatkoztatva, de nagyon is fontos kérdés mások életében.
Az „emberré válás” rendkívül nehéz egy - épp a kamaszkori fejlődési szakaszát élő – szárnypróbálgató társadalomban, ahol az ember Istenadta tudásának, nemesedésének nem az előhívása, inkább a felülbírálása,
felülírása az elfogadott.
Bár éppen olyan erővel indulnak néhányan az őstudás, a megébredés, valamint a mentális fejlődés felé, mint akik a hatalomvágy, a
szerzés - birtoklás, szellemi hanyatlás és egymás megalázása felé, sajnos hangosabb, és tolakodóbb az utóbbi. No meg aztán ma látványosabb, és szórakoztatóbb is a hitványság, a felszínesség, és az emberi méltóság hiánya.
Az elmélyüléssel, önismerettel, önfegyelemmel, tisztelettel, és jó modorral kevesen törődnek. Ezen felül az együttérzés, a visszafogottság, türelem, valamint a figyelem, és tapintat nem nagyon fér bele a legtöbb mai ember életének dinamikájába.
Találunk korosztályokat, ahol ezek a fogalmak az elavult, korszerűtlen kategóriába tartoznak, ők azonban még tanulják az élet alapjait. Azzal van a baj, ha az éretlen, ifjú korosztálytól függetlenül is sokan kényelmetlenségnek, és nyűgnek érzik ezeket az emberi értékeket. Ahogyan a megfontoltságot, önkontrollt, a mértékletességet is, akár fizikailag, lelkileg, vagy verbálisan.
A becsületesség fogalmát pedig túl sokan megmosolyogják!
Mert mindig egymásra mutogatunk „..ha ő is, akkor meg én miért ne...? A médiából is ez a ’mai világ ’ árad, mindenki így csinálja, akkor, biztos, hogy így is kell…!”
És amíg ez így van, egyhelyben toporog mindenki, nézi, hogy mit csinál a másik, és kényelmesen, hedonistán, és gondolkodás nélkül sodródik a tömeggel "dagasztani a sarat", és kiélni saját gonoszságát, élvetegségét, vagy tehetetlen frusztráltságát önmaga, és mások rovására.
Mindezt, egy lépésre a megtisztulás lehetőségének kapujától.
De nyugodtan állíthatom, hogy a másik oldalon, az elitizmusnak sem feltétlenül velejárója a valódi, tiszta emberiesség.
Ahogy a hitványság, ugyanúgy az elitista felfogás is kirekesztő, talán megbotránkoztató, megalázó, szélsőséges, lekezelő, sértő, ami egyáltalán nincs harmóniában az emberi lét vertikális fejlődési irányával.
Soha nem a műveltségnek, iskolázottságnak a jelentőségét kérdőjelezem meg! (Csakis a gőgös, lekezelő nagyképűséget!)
Valamint nem nézek kevesebbnek sem senkit, aki nem intellektuális irányban fejlesztette magát, hiszen ha mindenki a saját képessége, és tehetsége szerint él, az a helyén van, bármilyen munkát is végezzen, és egyformán fontos, mint ember! Mert mindenkinek azzal a munícióval, amivel született - tehetség, szorgalom, testi erő, gyengédség, gonoszság, félénkség, zseniális agyi kapacitás, lustaság, gyengébb szellemi teljesítő képesség, tehetetlenség, vagy kézügyesség… sorolhatnám a különböző emberi jellemzőket – azzal kell elindulnia emberként az életének fejlődési szakaszai felé, megélni azt, tisztatudatú, értékes, nemes emberi tulajdonságokra szert tenni, és ráébredni, a létezés nagy misztériumaira.
Addig is, aki már saját spirituális fejlődésének magasabb lépcsőfokán áll, forduljon befelé türelemmel, engedje, hogy néhányan kövessék a lépteit, de csak azok kapaszkodjanak a derekába, akik ezzel nem visszahúzni akarják, hanem lendületet várnak tőle, az egyéni fejlődésük felé vezető út felfelé vezetől épcsői előtt.
A rosszindulat, a kibeszélés, a bemocskolási szándék,
egy -egy - görcsös karom, ami a derekunkba kapaszkodva vissza akar rántani az alapokhoz.
Pld:
„Ez meg mit okoskodik, szégyent hozott ez a családjára is! Fiatalon ez is nagy ribanc ( strici) volt, meg buta is, most meg jól kikupálódott az xy mellet, mit rázza magát, asziszi külömb mindenkinlél? Az anyja (apja) is mondta, hogy kibírhatatlan volt, tudnék mesélni, meg nagyon ivott is!
Sose bírt magával, elfajzott, az apja (anyja) vére!”
(Nem szükséges folytatnom, mindenki találkozott ilyesmivel)
Lásd, hogy aki ilyeneket beszél, nagyon szenved a saját tehetetlenségétől, korlátoltságától, lehet, hogy ezzel palástolja saját olcsóságát, fejlődésképtelenségét, és, hogy veled ellentétben az ő kezében valóban ott volt, és még ma is ott az a pohár. Eszébe sem jut, hogy a felmenőket is mocskolja ezzel, hisz feltételezhető, hogy milyen személyisége, embersége, hitele lehet egy olyan szülőnek, aki képes lejáratni, kibeszélni, besározni saját gyerekét!
Nos eme károgó, rosszindulatú sértő ember nem akar, vagy nem tud magasabb tudatossági szintre emelkedni, ezért
ezt az életet csak úgy képes elviselni, ha minél több embert visszahúz a saját szintjére.
De ha átéled egyszer azt, hogy aki azelőtt felidegesített, megbántott, lelkedbe tiport, összeugrott tőle a bensőd, és tehetetlen dühöt éreztél iránta, az ettől kezdve semmilyen érzelmet nem válthat ki belőled, megtudod, mi is az a tudatosodás, és ráérzel, hogyan is kell a dolgokat, minőségüktől függően, a maga megfelelő helyén kezelni.
Célod a saját harmóniád megteremtése.
Hiszen saját életedet, te éled, és nem más, - minden hozott muníciójával, és a kapott környezeti hatásaival együtt,- és minden fejlődési szakaszt neked, magadnak kell átélned, saját eszközeiddel, képességeiddel, nem másnak! A hibákból tanulsz, de előtte el kell követned őket. Ne félj, akik öntik rád a vitriolt, azok is elkövetik csak, azok letagadják, soha felelősséget nem vállalnak semmiért, és ezek szerint nem tanultak belőle semmit…!
Ennek tükrében… ki is lesz vajon a nemesebb, és tisztább ember? Hisz sose az mocskol be amit mondanak rólad, hanem amit Te mondasz másokról!
FEL
2011
